13. évközi idő Kedd

Alapvető emberi igény a biztonság utáni vágyunk. Hosszú ideig képtelenség bizonytalanságban élni. Veszély helyzetben önkéntelenül is segítséget, támaszt keresünk. A mai evangéliumi részlet beszámol arról, hogy egy alkalommal az apostolok kihajóztak a Genezáret tavára. Egyszerre heves szélvihar tört ki.

Íme Jézus mennyire embernek bizonyult: fáradtan aludt a bárkában. Azt igazolja, hogy Jézus testileg-lelkileg egészséges ember volt. Elfáradt a nap tevékenységében, és képes volt olyan mélyen elaludni, hogy még a vihar sem keltette fel.

A viharban az apostolok azonban elveszítették a bizakodásukat. Odamentek és felköltötték Jézust: „Uram ments meg minket. Elveszünk.”

Jézus szemráhányóan szólt hozzájuk „Miért féltek kicsinyhitűek?” Ugyanis Jézus társaságában annyi mindent megtapasztalhattak már az apostolok. Tanúi voltak gyógyításnak, kenyérszaporításnak, halott feltámasztásnak. Most mégis kétségbe estek. Jézus mégsem hagyta magukra, teljesítette kérésüket és lecsendesítette a háborgó tengert.

Az evangéliumi leírásában, mintegy tükörképben ott látjuk magunkat.

Ugyanis az élet különféle helyzeteiben, viharosabb napjaiban szeretnénk, ha Isten közbelépne, és már-már türelmünket vesztve ostromoljuk Istent.

Gyakran nagyon emberi módon gondolkodunk. Pontos leírást szeretnénk arról, hogy mit kellene tennünk ahhoz, hogy a saját elképzelésünk szerint alakuljanak a dolgok, életünk eseményei. Kapaszkodókat, kézzel fogható dolgokat szeretnénk.

Ilyen és hasonlókat kérdezünk: milyen imát kell végeznem, hogy teljesüljön a kérésem? Mennyit kell böjtölnöm, hányszor kell szentmisén részt vennem, hogy úgy alakuljon, ahogyan én szeretném? Igen szükség van az imára, böjtre, szentmisére, de nem azért, hogy ezzel kierőszakoljuk Isten jóindulatát, hogy mintegy felébresszük az alvó Istent.

Az imában, a vallásos élet cselekedeteiben a gondviselő-, a velünk törődő Istenbe vetett hitünket, bizalmunkat nyilvánítjuk ki. Sőt megerősítjük azt.

Jó, ha megtanuljuk: elsősorban a hitünk és bizakodásunk teszi lehetővé Istennek, hogy lecsendesítse életünk viharát, és így megtapasztalhatjuk azt az ajándékba kapott csendességet, amelyet csak ő adhat meg nekünk.