Évközi 13. vasárnap

Az emberiséget mindig is foglalkoztatta az élet eredetének kérdése. Gyakran kizárólag tudományos kérdésnek tekintette, pedig elsősorban a vallás válaszolhatja meg az élet és a halál nagy kérdéseit. Ebben a tekintetben leghitelesebben a Szentírás lapjain szól hozzánk Isten, mint ahogy ma is megteszi a vasárnapi olvasmányokban.

Mennyire biztató és tartalmas a Bölcsesség könyvének megállapítása: „Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. Azért teremtett mindent, hogy legyen.” Isten az élet és az élők Istene. Az Úr Jézusban is ez bizonyítja leginkább az Ő Istenségét.

A mai evangélium két csodáról ad hírt. Egyik gyógyítás, a másik halott feltámasztás. Mindkét esetben tetten érhető Jézus isteni hatalma.

Miközben hatalmas tömeg tolongott Jézus körül, egy évek óta különös betegségben szenvedő nő furakodott a közelébe, hogy megérintse. És nem volt hiábavaló a kitartó erőfeszítése, mert Jézus közvetlen közelében meggyógyult. Jézus pedig személyes kapcsolatot keresett vele. Nem akarta, hogy arcnélküli, tömeg ember legyen ez a betegségből meggyógyult nő, hisz megtapasztalta Jézus személyes törődését. Küldetést is kapott:,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.''

A másik történet egy zsinagógai elöljáró halott lányának a feltámasztása. Jézus még beszélt a meggyógyult asszonnyal, amikor hírül hozták, hogy a lány meghalt, fölösleges fárasztani a mestert. Jézus azonban kitart, és ezt kéri az apától is:,,Ne félj, csak higgy!''  És bebizonyította, hogy neki halottat feltámasztani, annyi, mint valakit álomból felébreszteni: „Nem halt meg a gyermek, csak alszik.''  Mennyire szomorú, hogy „azok kinevették.” S milyen figyelmes az Úr, még arra is neki volt gondja, hogy a lány éhes, és szólt, hogy adjanak neki enni. Mindez Jézus szeretetének, személyes törődésének megfogható jele.

Jézus evangéliumi csodái, valamint az emberekkel való törődése számunkra is biztató. Ugyanis a mi világunk egyik szomorú jelensége az elszemélytelenedés, az arcnélküli tömeg ember. Pedig Isten előtt mindenki személyesen ismert. Istennek mindenkire személyesen gondja van.

Egyben egy kérdés is megfogalmazódik bennünk: vajon ha Jézus most járna közöttünk ugyanúgy tolonganánk-e körülötte az emberek, mint nyilvános tevékenysége idején? Egészen biztos, hisz a világ ma talán még jobban felkapja a rendkívüliséget, és meg is vannak a szükséges eszközök ezek terjesztésére. Azonban nem feledhetjük el, hogy Jézus minden esetben hitet kért. A valódi és hiteles kapcsolathoz hitre volt szűkség akkor is, most erre van szűkség.

Jézus ma is felkínálja erőt és életet adó segítségét. Neki szava és hatalma van ott is, és leginkább ott ahol az emberi tudás és erőfeszítés véget ér. Ma legyünk mi azok, akik hittől indíttatva bizalommal megkeressük őt bajainkkal, kéréseinkkel. Tegyünk erőfeszítést a vele való találkozás érdekében, és meg fogjuk tapasztalni felénk irányuló, személyes törődését, és a lélek mélyén, ahol minden csoda elkezdődik, hallani fogjuk a biztatást: „menj hited meggyógyított.”