Évközi 12 hét Kedd
Az Úr Jézus a hegyi beszédben a keresztény élet alapelveit szögezte le. Rövid, tömör kijelentéseivel egy új irányultság alapjait rakta le. A mai evangéliumban három figyelmezetést hallottunk, ami egymásba fűződik, és egymást kiegészíti.
Érdekes módon Jézus a szent dolgokkal kapcsolatban óvatosságra inti hallgatóit. Joggal kérdezhetjük, hogy a fenti meghagyás milyen viszonyban áll a tanúságtétel parancsával, azzal, hogy akár alkalmas, akár alkalmatlan hirdetnünk kell az evangéliumot. Jézus a hit dolgairól, a lelki értékekről szólva arra figyelmeztet, hogy csak akkor érdemes ezeket másokkal megosztani, ha reményt látunk a megértésre. Ugyanis félő, nehogy a jó szándék és a megértés hiánya miatt inkább gyalázat érje azt, amit közölni szeretnénk. Az csak természetes, hogy amit értéknek és fontosnak tartunk, azt nem akarjuk elhallgatni, sőt szeretnénk másokkal is megosztani. Itt nem a közömbös hallgatásról, vagy a dolgok eltusolásáról van szó. Még csak nem is arról, hogy „csak maradjak jó színben előtte” kedvéért hallgatunk, noha látjuk, hogy segíthetnénk a vallásos életben való előrehaladásban. Krisztus nem arra hív bennünket, hogy közömbösek legyünk, és elrejtsük, - megtartsuk magunknak a megismert szent dolgokat. Hanem ellenkezőleg, arra hogy osszuk meg másokkal. A szeretet ellentettje nem a gyűlölet, hanem a közömbösség, mert ezzel teljesen lemondanánk a másik emberről. A tovább gondolásban segít a mai rész második intelme.
Az emberi kapcsolatok aranyszabályát fekteti le ebben a mondatban. Csupán természetes alapon állva, az emberi logika szerint is igaz és következetes kijelentése ez Jézusnak. Vallásos tartalommal még gazdagabb, hogyha egymásban meglátjuk és felfedezzük az Isten képére alkotott teremtményt, személyt, a maga megismételhetetlen és egyedi valóságában. A közeledésünk és kezdeményezésünk mércéje, hogy amit magunknak szeretnénk, azt tegyük másnak is. Néha azon akadnak el emberi kapcsolatok, vagy azért mérgesednek el, szomszédok, ismerősök, vagy akár házastársak között is, mert egy konfliktus után egyik részről sem történik kezdeményezés. Ebben az állapotban mindenki azt várja, hogy előbb a másik lépjen, legyen a másik a kezdeményező. Egy idő után pedig elhűl, elfásul a kapcsolat. Pedig, hogyha vennénk az erőt és a bátorságot, és megtennénk azt, amit mi magunk elvárunk másoktól, nagyon sok szenvedéstől megóvnánk magunkat, és sokkal több jól működő kapcsolat lenne. A keresztény szeretet lényege abban áll, hogy a másikat magunkhoz hasonlónak tekintjük, és ezért úgy szeretjük, mint saját magunkat. Jézus nem elméletet nyújt nekünk, hanem a helyes cselekvésre oktat bennünket. Ezért megfontolandó a mai evangélium harmadik figyelmeztetése is.
Jézus nagyon közérthető szimbólumokat használ, kapu, út, úton járás. Naponként nagyon sokféle kapu hívogat, nyílik meg előttünk. Ha szűk a kapu, el is véthetjük. Ezen a szentmisén, mint életünkben már annyiszor a templom kapuja-, ajtaja nyílt meg számunka. Azért vagyunk itt ma is, hogy eligazítást kapjunk azon az úton, amely járunk, amelyen haladni szeretnénk. Jézus meg akarja értetni velünk, hogy mindennapjainkban nem vezethet önös-, önző érdek. A helyes út az önzetlen magatartás, különben csak romlásunkba rohanunk, zsákutcába szalad az életünk. Ez naponkénti erőfeszítést jelent. Túl kell lépnünk természetes ösztöneinken, beidegződött rossz szokásainkon. Válasszuk mi is az életre vezető szűk kaput, és keskeny ösvényt, hogy életre jussunk általa.