Évközi 12 vasárnap

Az Ó-szövetségi olvasmány és az evangéliumi szakasz közös vezérfonala:  Istennek a természetben-, a teremetett világban megnyilvánuló hatalma.

Az Istennel perlekedő Ó-szövetségi nagy szenvedőnek, Jóbnak szembe kellett néznie a nagy felismeréssel, hogy Isten nagyságát titok lengi körül, és hatalma mindent felülmúl. Mintegy Isten szájából hallja a kioktatást: „ a tengert.. körülvettem határaimmal, zárt és kapukat adtam neki, és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább! Itt törjék meg hullámaid gőgje!”

Az evangélium szereplőinek is ezt kellett megtapasztalniuk, és nem csupán az elmélkedés szintjén, hanem az élet drámai valóságában. Azonban itt Isten és az ember bizalmasabb kapcsolatáról van szó. Egy fárasztó nap alkonyán Jézus és az apostolok bárkába szálltak, hogy átevezzenek a Galileai tó túlsó partjára. Időközben: „nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt.” Akkora volt a vihar, hogy ezek a tapasztalt halász emberek is megrémültek. Még jó, hogy Jézus ott volt a bárkába és felébreszthették. Mintegy szemrehányóan fordultak hozzá: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?'' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!'' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.” Lehet, hogy kíméletből hagyták Jézust aludni, és csak vészhelyzetben szóltak neki. Azonban feltűnő, hogy szemrehányó szavakkal illették. Úgy tűnik, hogy előbb ők maguk akarták megoldania felmerült nehézséget, és csak amikor tehetetlenné váltak, amikor már-már elnyelték őket a hullámok akkor fordultak Jézushoz. Jézus isteni hatalmával lecsendesítette a háborgó tengert, de nem csak a külső természetben lett nagy csend, hanem az emberi lelkekben is.  Ebben a döbbent csendben hangzott el Jézus ajkáról: „Még mindig nincs hitetek?'  Az apostolok reakciójában pedig egy félelemmel vegyes elismerés, hitvallásféle fogalmazódott meg: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?''  Vagyis egyértelmű, hogy Jézus nem lehet akárki. Olyan hatalma van, amellyel csak Isten rendelkezik.

A Szentírási szakaszokból levonható tanulságok:

Hogyha nyitott szemmel járunk, megtapasztalhatjuk Isten hatalmát. Néha az a benyomásunk, hogy az Úr Jézus alszik, vagy passzív szereplője, mindannak ami körülöttünk és bennünk történik, vagy néha egyenesen viharzik. Alig vesszük észre és kevésbé tudatos, hogy emberi erőlködésünk közepette hagyjuk, hogy Ő távol legyen a mindennapi életünktől, a társadalom nagy kérdéseitől. Már-már krónikus módon elfeledkezünk róla. Még jó, ha vészhelyzetben, az utolsó pillanatokban eszünkbe jut, hogy hozzá forduljunk, hogy kérdést intézzünk hozzá, segítségét kérjük.

Mennyire más lelkületet sugároz szent Pál magatartása: „Krisztus szeretete sürget minket…aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.”  Újítsuk meg mi is törekvésünket és jó szándékunkat. Sürgessen bennünket is a felismerés, hogy az Úr Jézusra az élet minden helyzetében szűkségünk van, és számíthatunk rá. Legyen bátorságunk bármiben hozzá fordulni, és kérjük bizalommal az Ő támogató segítségét.