11 évközi vasárnap

A mai vasárnapi olvasmányok közös mondanivalója az együtt érző, cselekvő szeretet fogalmával fejezhető ki leginkább.

Mózes második könyvében Isten együtt érző, és ugyanakkor cselekvő szeretettel kísérte az ő népét a pusztai vándorlás idején. „Láttátok mit tettem az egyiptomiakkal, és mi módon hordoztalak titeket sasszárnyon és hoztalak ide magamhoz” Egyben Mózesen keresztül, azt is megüzente, hogy „különleges tulajdonává” szándékszik tenni a népet. Ennek egyetlen feltétele, hogy hallgassanak szavára, és tartsák meg a vele kötött szövetséget.

Szent Pál apostol is Isten ingyenes, cselekvő szeretetére figyelmezteti a római híveket: „Isten azzal bizonyította irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.”

Az evangélium, egy konkrét példával szolgál arra vonatkozóan, hogy Jézus szeretet mennyire egyűt érző és figyelmes volt a megfáradt emberekkel szemben, de ez a szeretet egyben cselekvő is volt.

Ezt a szakaszt Jézus megállapítása és sürgető felszólítása vezeti be: „Az aratni való sok, de a munkás kevés.” Sok az enyhülést kereső lélek, sok a megfáradt ember, nagy a kiszolgáltatott tömeg. Olyan, mint egy aratásra váró, érett búzatábla, ahol csak néhány ember dolgozik.

Nagyon életszerű az evangélium leírása. Szinte magunk előtt látjuk a tolongó nagy tömeget, akiken „megesett Jézus szíve.” Hallgatói nagyon jól értették ezeket a szavakat, hisz a földművelés volt az életük. Tudták mit jelent az aratás ideje, amely nem tűr halasztást. Ilyenkor nagy szűkség van szorgalmas kezekre. „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat az ő aratásába.”

Mivel valóban annyira sürgős a lelki munka elvégzése, Jézus sem maradhatott tétlen: apostolokat választott, akiket Máté evangélista fel is sorol név szerint. Az első Péter, utána a többiek, ahányan vannak annyi félék… Máté a vámos, Simon a buzgó és így tovább. Különbözőségük ellenére Jézus társaságában közösséggé szelídültek és beálltak az aratásba. Nyilván nem a maguk erejére hagyatkoztak, és nem a maguk bölcsességét hirdették.

Jézustól hatalmat kaptak, hogy betegeket gyógyítsanak, gonosz lelkeket űzzenek ki, és hirdessék „közel van a mennyek országa” Mindezek Isten országának jelei.

A ma kereszténye is együtt érző és szeretetből cselekvő kell, hogy legyen.

Vannak, akik hősies módon távoli missziókban tesznek tanúságot Isten szeretetőről. És nagyon fontos ez a tanúságtétel. Azonban ez nem elégséges. Isten Országának építésében mindenkire szűkség van. Isten, a mi szeretetből fakadó, cselekedeteinkre is igényt tart.

A lelki érettség egyik fontos mutatója az a képesség, hogy bele tudjuk-e élni magunkat más emberek élet helyzetébe, lelki világába? A mindennapi életben ezt figyelmességnek nevezzük. Ha tudatosan tesszük ezt, akkor erénnyé válik. Mennyire jó és felüdítő figyelmes ember, figyelmes emberek társaságában tartózkodni. Alkalmanként pedig mennyire hiányozhat az emberi közösségekből.

Jézus figyelmes ember volt. Ő másokért élt, tudott mások felé fordulva élni. Még olyan esetekben is oda tudott figyelni mások bajára, szenvedésére, amikor azt a másik nem mondta ki hangosan. Figyelmes szeretettel észrevette, hogy a kánai menyegzőn elfogyott a bor, hogy a Siloe tavánál fekvő bénának nincs embere, hogy a nép olyan, mint a pásztor nélküli nyáj.

Jézusnak felénk megnyilvánuló, együtt érző és cselekvő szeretete, adjon erőt és indítson bennünket is arra, hogy figyelmes, és szeretetet sugárzó, emberekké váljunk.