Szent Romuald évközi 11. hét kedd
Az ó-szövetségi olvasmányban Izrael királyának,
Áchábnak a bűnbánatáról
hallottunk. A feleségének, Jezabelnek a tanácsára igaztalan úton szerezte meg
Nábót szőlőjét, sőt megölette őt. Illés próféta figyelmeztetésére azonban
bűnbánatot tartott. „Megszaggatta
ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s
lehorgasztott fővel járt.”
Az evangélium az Úr Jézus által meghirdetett lelki utat rajzolja elénk:
„Azt mondom nektek:
Szeressétek ellenségeiteket,
és imádkozzatok üldözőitekért, hogy
fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és
a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. …… Ti tehát
legyetek tökéletesek, mint
ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Szent Romuald rendalapító a nap szentje is erre
az evangéliumi tökéletességre kapott meghívást, és arra törekedett, hogy másokat
is rávezessen a Krisztus követésének az útjára. Ravenában született a 10. század
közepe táján. Ifjúsága
játékkal, lovaglással, vadászattal telt. Ebben az időszakban Isten dolgaira se
ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor
apjának egy párbaját kellett
végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az
esemény nagyon megrázta
Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult.
Szíve azonban a remeteség iránt
vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra,
társak is csatlakoztak hozzá,
akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés
rejtelmeibe. Szent Benedek regulája alapján megalapította a
kamalduli remeterendet.
Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Az életrajzírója
Damiáni szent Péter azt írta róla, hogy: „az isteni dolgokat szemlélve
gyakran olyan mély elragadtatásba
esett, hogy szinte teljesen elmerült a könnyek záporában. Szinte
lehetetlen kifejezni emberi szóval mindazt az érzést, amely a Szentlélek
ihletésére ujjongó szavakban előtört szívéből.” Romuáldból
vonzó lelkierő áradt, ezért
püspöke figyelmeztette, hogy ne
zárkózzék be remeteségébe, hanem menjen oda, ahol a legtöbb lelket tudja
megnyerni: ,,Ne úgy égj el, mint a hamu alatt elhamvadó parázs.
Lámpatartóra való világosság vagy,
és Isten házában mindenkinek világoskodnod kell!''
1027. június 19-én halt
meg. Halála után már 5 évvel
szentté avatták. Szent Romuald életében nyilvánvalóan
megvalósult az, amire a mai
evangélium buzdít: „legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti
mennyei atyátok.”
A napi szentírási
olvasmányok, szent Romuald példája ösztönözzön bennünket, hogy a hit szemével
észre vegyük Isten kegyelmi
adományait. Ugyanakkor figyeljünk fel azokra az
erényekre, amelyek hiányzanak
az életünkből, vagy amelyekben még
fejlődnünk kell. A kitűzött cél az Úr Jézus által meghirdetett
evangéliumi tökéletesség, amelynek
göröngyös útját minden kereszténynek be kell járnia.