Szent Romuald  évközi 11. hét kedd

            Az ó-szövetségi olvasmányban Izrael királyának, Áchábnak a bűnbánatáról hallottunk. A feleségének, Jezabelnek a tanácsára igaztalan úton szerezte meg Nábót szőlőjét, sőt megölette őt. Illés próféta figyelmeztetésére azonban bűnbánatot tartott. „Megszaggatta ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s lehorgasztott fővel járt.”

            Az evangélium az Úr Jézus által meghirdetett lelki utat rajzolja elénk:

„Azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. …… Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Szent Romuald rendalapító a nap szentje is erre az evangéliumi tökéletességre kapott meghívást, és arra törekedett, hogy másokat is rávezessen a Krisztus követésének az útjára. Ravenában született a 10. század közepe táján. Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt. Ebben az időszakban Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult. Szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe. Szent Benedek regulája alapján megalapította a kamalduli remeterendet. Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Az életrajzírója Damiáni szent Péter azt írta róla, hogy: „az isteni dolgokat szemlélve gyakran olyan mély elragadtatásba esett, hogy szinte teljesen elmerült a könnyek záporában. Szinte lehetetlen kifejezni emberi szóval mindazt az érzést, amely a Szentlélek ihletésére ujjongó szavakban előtört szívéből.” Romuáldból vonzó lelkierő áradt, ezért püspöke figyelmeztette, hogy ne zárkózzék be remeteségébe, hanem menjen oda, ahol a legtöbb lelket tudja megnyerni: ,,Ne úgy égj el, mint a hamu alatt elhamvadó parázs. Lámpatartóra való világosság vagy, és Isten házában mindenkinek világoskodnod kell!''

1027. június 19-én halt meg.  Halála után már 5 évvel szentté avatták. Szent Romuald életében nyilvánvalóan megvalósult az, amire a mai evangélium buzdít: „legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei atyátok.”

A napi szentírási olvasmányok, szent Romuald példája ösztönözzön bennünket, hogy a hit szemével észre vegyük Isten kegyelmi adományait. Ugyanakkor figyeljünk fel azokra az erényekre, amelyek hiányzanak az életünkből, vagy amelyekben még fejlődnünk kell. A kitűzött cél az Úr Jézus által meghirdetett evangéliumi tökéletesség, amelynek göröngyös útját minden kereszténynek be kell járnia.