Évközi 10 Kedd

Ti vagytok a föld sója, ... ti vagytok a világ világossága.

A "föld sója", a "világ világossága" szavak jelzik a tanítványok felelősségét, feladatát e világban. A fény világítson, a só ízt adjon! Mindnyájan tudjuk, mi a só. Pici, fehér, apró szemű, és különös íze van. A cukorról is lehetne ezt mondani, csak hogy a cukor önmagában is finom. De a só! Bár hasznos fűszer, de önmagában nem finom, nem számit csemegének. Értékes akkor is, ha csak a polcon maradt? Vagy hasznos, ha csak ki tesszük az asztalra?  Nem! Csak akkor van értéke, ha valamit ízesít.  A sót már az ókorban élelmiszerek tartósítására használták. Homérosz „isteninek nevezi a sót” melyet az áldozatoknál használtak. Sőt a nagy görög filozófus Platón is említi a sót. Rómából származik az a szokás, hogy sót tettek a csecsemők ajkára, hogy megóvja őket a veszedelemtől. A régebbi keresztelési szertartásban szerepelt ez a mozzanat. A lámpa, a világítóeszköz akkor válik jelentőségteljessé, ha "tartóra teszik", ha valakinek világit. Egy üres szobában mi haszna van a lámpának, ahova senki nem jut be?!

Mi vagyunk a világ világossága, a föld sója! Itt a titok, és itt van az elrejtett kép. Mit akart Jézus jelezni ezekkel a tárgyakkal? Közelebbről kell ezeket a képeket megvizsgálni. Lámpának lenni egyedül, önmagunkban, és sóvá válni nincs sok értelme. Nem magunknak leszünk hasznosak. Hanem - mint a só is és a lámpa is -, mások életét tesszük gazdagabbá azzal, hogy a "lámpa" és a "só" szerepét vállaljuk.  Kapcsolatunkban válunk azzá, amik lehetünk: ízesítők, romlástól megóvók. Illetve, Isten szép világára és az emberek jóságára is rávilágíthatunk.

            Boldog az a férj - feleség, akit házastársa jó példája ösztönöz, és így naponkint erőt kap az újrakezdéshez. Naponként vállalni tudja az élet terheit, mert van fénye, és íze az életének.

            Ugyanígy boldog az a gyermek, akit szülei gondoskodó jósága oltalmaz. Ezzel az otthon tanult jósággal fog mások fele közeledni és jó emberré lesz.

Csupán az a közösség virágzó, amelyet jó emberek példája, áldozatvállalása tesz értékessé, mert csak azok viszik tovább a keresztény élet értékeket, akik élik azt - fényt, meleget árasztanak környezetükre.

Még azt is hozzá kell tennünk, hogy a só és a lámpa minősége változhat. A só lehet durva, földes, szennyezett, vagy ízetlen. A lámpa kanóca pedig lehet nedves, serceghet és füstölöghet. Ha mi vagyunk ezek, a bennünk lévő korlátok, bűneink akadályai lehetnek a rendeltetésszerű használatnak! Azonban életünk fénye elsősorban nem mi vagyunk egymásnak, nem a mi erőinkre hagyatkozunk, hanem Istenből táplálkozunk. A mai napon is figyelműnk irányuljon az Úr Jézus kegyelmére és erejére, hogy ízessé váljon az életünk és a tőle kapott fénnyel másoknak is világítani tudjunk.