Évközi 10. vasárnap B-év

                Az ószövetségi olvasmány a Teremtés könyvéből vett részlet. A bűnbeesés után Istene nem zárta le az ember előtt a visszatérés lehetőségét, hanem nyitva hagyja a reménység ajtaját.  A lesújtó ítélet a kísértő felé hangzik el, ami az ember felé ígéret: „.. széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedek” Vagyis a rossz nem győzedelmeskedik végérvényesen.  Ugyanakkor figyelemre méltó Szent Pál felszólítása a szentleckében: „Ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket.”   Jézus honfitársai éppen itt hibáztak nagyot, mert engedtek a látszat befolyásának.. Amikor az Úr Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét sokféle hír terjengett róla.  Volt, aki rosszindulattal azt állította, hogy amit tesz és tanít, az már túl van a normalitás határán. Egy alkalommal, amikor haza tért Názáretbe a rokonsága felkeresték őt. Épp tanított, amikor hírül hozták, hogy „anyád és testvéreid keresnek téged odakint.”  Hogyha először hallanánk, ezt a szentírási részt bizonyára arra gondolnánk, hogy Jézus rögtön abba hagyja a tanítást és anyja, rokonai, elé siet, hogy fogadja őket. Azonban nem így történt. Tanító célzattal meglepő megjegyzést hangzott el. „Végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és ezt mondta: Íme  ezek az én anyám és testvéreim. Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az  az én testvérem, nővérem és anyám” Jézusnak ez a kijelentése könnyen félreértésre adhat alkalmat. Nem arról van szó, hogy Jézus megtagadta volna az édesanyjához és rokonaihoz fűződő kapcsolatot. Inkább az evangéliumokra jellemző túlzó kijelentéssel találkozunk. Ennek jelenleg az a célja, hogy jobban kiemelje és mintegy felértékelje a Jézussal való tanítványi kapcsolatot.  Tanítványnak lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy valamiféle értelmi képzésen veszt rész valaki, amelyet Jézus tart számára, hanem a rokoni kapcsolathoz hasonló életközösséget jelent vele. S ha Jézus számára a mennyei Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél, akkor tanítványainak is erre kell törekedniük.

Ilyen értelemben Jézus kijelentése nem kisebbítette Mária érdemét.  A Szűzanya engedelmes hallgatója, és tettekre váltója volt Isten igéjének. Így a Jézussal való rokonsága kétszeres. Mint édesanyja a legszorosabb vérrokonságban áll vele, de tanítványsága, a Jézusra figyelő magatartása mindenki más fölé emeli őt és így lelkileg is rokonságba került Jézussal.

            Az evangéliumi részlet bennünket is arra figyelmeztet, hogy akár vér szerinti rokonságot is megelőzheti az Úr követése. S hogyha ezt megtesszük, akkor azokkal is „testvéri, rokoni” kapcsolatba kerülünk, akik szintén Krisztushoz tartozónak vallják magukat és fontos törekvésük az Atya akaratának teljesítése. Ezek szerencsés esetben lehetnek vér szerinti rokonaink is, de lehetnek csupán a keresztség révén testvéreink Krisztus követésében.

            A mai evangélium kapcsán gondolkodjunk el azon, hogy mi áll törekvéseink mögött, mi a tetteink mozgató rugója? Isten milyen helyet foglal el az életünkben és milyen kapcsolatban vagyunk azokkal, akik szintén Krisztus tanítványainak vallják magukat?

Legyünk mi is Isten igéjének nem csak hallgatói, hanem leginkább tettekre váltói.