Évközi X vasárnap A év

            Az, ami meghalad kíváncsivá tesz, érdeklődést vált ki bennünk. Az ember mindig vágyott arra, hogy bepillantson Isten természetfeletti világába, hogy többet megtudjon róla, és megismerje őt. Ózeás próféta a mai olvasmányban egyenesen arra buzdít, hogy „Törekedjünk megismerni az Urat.” - nyilván itt nem azért ösztönöz, hogy a kíváncsiságunkat táplálja, hanem, hogy rávilágítson arra, hogy Isten megismerése fel kell, hogy szítsa az iránta való szeretetet. „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égő áldozat, hanem Isten ismerete.” Ha valakit megismertünk, és meg szerettünk tenni is, szeretnénk valamit érte. Az evangélium témája is hasonló. Máté meghívása jó példa arra, hogy milyen átalakulásra képes az ember, hogy milyen tettrekészséget, szabadít fel a Jézussal való személyes találkozás.

Jézus elhaladt Máté mellett, és megszolította „jöjj kövess engem” - ő felállt és a nyomába szegődött. A meghívás örömére lakomát rendezett, a farizeusok pedig megütköztek, hogy Jézus egyűt étkezett a vámosokkal, bűnösökkel. Jézus magatartása, válasza világos és mindenki számára érthető: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.”Meglep bennünket, hogy milyen nagy szeretet és tenni akarás született meg Mátéban, és milyen készségesen vállalkozik arra az életútra, amire őt Jézus meghívta.

„Jöjj kövess engem.” Nem egy régi elfelejtett Jézusi mondás ez. Ma is gyakran elhangzik, ma is hív Isten az ő követésére. Megszólít a lelkiismeret csendjében, az egyház szavában, társaink személyén keresztül, vagy éppen a rászorulókban. És nem kizárólag csak a papokra, szerzetesekre érvényes ez a felszólítás, hisz annyira szétágazó az egyház feladata, és tevékenysége, hogy kizárólag papok, szerzetesek ezt nem is tudnák ellátni. Valójában nem is kell mindent nekik elvégezniük, hisz sok feladatot világiakra lehet bízni, vagy épp nekik kell elvégezniük.

Van, aki az egyház keretében dolgozik. Szűkség van olyanokra, akik teljes munkakörben egyházi munkát végeznek. Kívülről nézve ez is ugyan olyan munkahelynek számít mint bármelyik másik, mégis nagy a különbség. Hisz ez bizonyos fokig hivatás, elkötelezettség. Igaz, hogy itt is szükséges a szakértelem de lelki hozzáállás nélkül hosszútávon nem lehet ilyen feladatot betölteni.

Más önkéntes munkát végez az Egyház keretén belül, vallásos meggyőződésből, önzetlenül hivatásszerűen. Ügybuzgóság, és lelkesedés kell ide. Olyan sok terület adódik, ahol az ilyen önkéntesek nagyon sokat tehetnek. Nagyon hitelessé tehetik az Egyház képét, ugyanis legfőképpen a szeretet motiválja őket, és Isten szeretetét viszik oda, ahol erre a legnagyobb szűkség van - pl. betegekhez, idősekhez. Valójában senki nem mondhatja, hogy ő egyik kategóriába sem tartozik, mert mindenkit egyformán kötelez a munkánk, feladataink keresztény szellemben való végzése.  Mindenkinek keresnie kell, hogy holt tehet többet, mit vállalhat Isten iránti szeretetből, mert ez kell, hogy a keresztény magatartásunk legfőbb mozgató rugója legyen, csak így lesz élővé az Egyház, csak így rajtunk keresztül töltheti be feladatát, hivatását a mai világban, az adott körülmények között.