III. Mi a szerzetesek szerepe az Egyházban és a társadalomban?

    A II. Vat. Zsinat rámutatott arra, hogy a szerzetességnek igen jelentős szerepe van az Egyház életében, bár a szerzetesek nem tartoznak az egyházi hierarchiához: nem képeznek átmenetet a papság és a világiak között (LG 43). Nincs a szerzetesi állapothoz semmiféle funkció hozzákapcsolva, ma már nem lehet az Egyház életéről beszélni anélkül, hogy ki ne emeljük  a szerzetesek jelenlétének a fontosságát is az Egyházban. Ugyanakkor a szerzetesi életet sem lehet megérteni és helyesen értelmezni másképp, csak az Egyház misztériumának összefüggésében. A szerzetesi élet nem azért egyházi jellegű, mivel elvégez bizonyos szolgálatokat az Egyházban, nem is azért, mert az egyházi vezetők megengedték nekik, hogy sajátos életmódjuk szerint élhessenek, hanem mert életükben a Szentlélek tevékenykedik. Az egyházi vezetőknek pedig az a feladatuk, hogy összehangolják a Lélek indításaira megindult életet és megfelelő kereteket hozni létre számukra, nem pedig, hogy a kezdeményezéseket előre gyártott sémákba kényszerítsék.
    A szerzetes feladata, hogy fokozza az Egyház belső dinamizmusát: a Szentlélek indításaira figyelve imájával, munkájával szentebbé tegye az Egyházat. A szerzetes nem rendkívüli képességekkel megáldott valaki, de arra kapott meghívást és hivatásával járó kegyelmet, isteni segítséget, hogy elől járjon az Isten Országa felé vezető úton és másokat is vezetni, segíteni tudjon ezen az úton. (v.ö. LG 44)
     A szerzetesek életüket úgy szervezik meg, ahogy legjobbnak látják. Szerzetesi közösségeik számukra az otthon biztonságát, melegét jelentik. A közöttük élő testvéri szeretetkapcsolat már önmagában apostolkodás. Természetesen az Isten és felebarát iránti szeretet arra indítja a szerzetesi közösségeket, hogy konkrét feladatok végzésével is szolgálják Isten népét. Mind az Ordinárius, mind pedig a szerzetesi közösség kezdeményezhet ezen a téren. Szükségesnek látszik, hogy az Ordinárius ne igyekezzen annyira megterhelni a szerzetesi közösséget a sok rábízott feladattal, hogy a közösségi életük kárát vallja. Lehet, hogy az illető szerzetesek munkája pillanatnyilag megoldást jelentene valamely sürgető problémára, de mivel nem töltené be kellő módon a saját hivatását mint szerzetes, elveszítené lassanként szerzetesi mivoltát és nem tudna olyan gyümölcsöket teremni Isten népe javára, amilyenre hivatása szól. (V.ö. CD 35)
    Ugyanakkor szükségesnek látszik az is, hogy a szerzetesek minden újabb pasztorációs kezdeményezésüket egyeztessék az Ordináriussal, mert végül is az Ordinárius a felelős az Egyházmegye területén élő hívek lelki életéért. Ez szükségesnek látszik azért is, hogy ne kezdjenek olyan tevékenységekbe az egyes szerzetesrendek, melyek a jelen pillanatban nem tűnnek annyira sürgetőknek, mint a nyugati társadalmakban (Pl. Kábítószeresek lelki gondozása), vagy pedig egyszerre túl sokan fognak neki ugyanannak, mert divatos tevékenység, bár kevesebben is el tudnák látni  a feladatot.(jelenleg nincs rá példa, de rövidesen előfordulhat, hogy pl. sokan akarnak lelkigyakorlatozó házakat vezetni), ellenben volnának olyan területek, amelyeket jó volna ha valakik felvállalnák (pl. Cigány-pasztoráció, börtön-pasztoráció, társadalom peremére szorultak lelki gondozása).
 Különféle szerzetesrendek a helyi Egyházak életében mindig is igyekeztek munkájukkal is részt venni, magukra vállalva egyes feladatköröket: beteggondozás, tanítás, nevelés, szociális tevékenységek, népmissziók, sajtóapostolkodás, stb. Nagyon sokrétű tevékenységet végeztek és végeznek a mai nap is a szerzetesek. Tudnunk kell azonban, hogy nem azért jöttek létre a szerzetesrendek, hogy ezeket a - bármilyen nemes- feladatokat végezzék. Nem az a lényeges, hogy mit dolgoznak, hanem, hogy hogyan végzik. A legtermékenyebb apostolság az ima, a vezeklés gyakorlatai és a szerzetesek életpéldája. (V.ö. CD 33)

 Miben voltak a szerzetesek útmutatók Egyházmegyénk történelme folyamán?
 Az általad ismert szerzetesek élete mire ösztönöz téged?
 Hogyan látod az összhangot az általad ismert szerzetesek életében az ima és a munka között?
 Igényelsz-e szerzetesektől, szerzetesnőktől lelkigondozást? Hogyan képzeled el?

    A múltban gyakran úgy tekintettek a szerzetesi életre mint az egyéni megszentelődés eszközére, mely elidegenít a világtól, megvéd a világban uralkodó rossztól. A szerzetest szentebbnek tartották (hivatalosan) mint a többi keresztényt, de ha netalán nem is vált belőle kanonizált szent, legalább az üdvössége biztosítva látszott azzal, hogy belépett a szerzetbe. Ma, a II. Vat. Zsin. nyomán elképzelhetetlennek látjuk a kereszténységet a testvérek szolgálata nélkül. Annál inkább feladatuk ez tehát a szerzeteseknek. (v.ö. PC 5)
    A szerzetesek, szerzetesnők fogadalmaik által elkötelezik magukat Isten és embertársaik szolgálatára. Ez életükben szerves egységet alkot. Ezért keresniük kell a társadalomba való minél jobb beilleszkedést, hogy a ma emberét tudják szolgálni, hogy életük ne legyen furcsa, idejemúlt, ne váljanak �múzeumőrökké, hanem a ma emberét tudják szolgálni. Ez a beilleszkedés azonban nem jelenti, hogy a ma divatos eszméket és magatartási formákat minden további nélkül magukévá kell tenniük. A szerzetes olyan mértékben kap helyet a világban, amilyen mértékben hitelesen él aszerint az abszolút értékek szerint amelyeket választott.
    Az embertárs szolgálata a kézzelfogható társadalmi szükségletekre válaszol. A társadalomban jelentkező nehézségek konkrét kihívást jelentenek a szerzetesek és szerzetesnők számára, amelyek cselekvésre ösztönzik. Ilyen területek: árva- szegény gyerekek nevelése, idősek, magányosak, fogyatékosak gondozása, zsákutcába jutott életek felkarolása, életvédelem, természetvédelem, nemzetiségek önazonosságának megőrzése, az abszolút értékek sugárzása a társadalom felé, népnevelés, a társadalom peremére szorult emberek megsegítése.
 Ugyanakkor a szerzetesek jelenléte felhívás kell, hogy legyen, néha nagyon is kényelmetlen, de hiteles tiltakozás a társadalomban jelenlévő gazdagság-, élvezethajhászat, individualizmus ellen.
     Az emberek között végzett tevékenységüknek nem kizárólag a társadalom problémáinak megoldása a célja, hanem ezek által is Isten Országának jeleli akarnak lenni.

 Az általad ismert szerzetesi közösségek mennyire tesznek eleget a fentebb vázolt társadalmi feladatoknak?
 Milyen más sürgető feladatokat kellene felvállalniuk?
 Miben látod a különbséget egy szerzetes és egy szociális munkás között?
 A társadalmi szolgálatok által hogyan lehetnek a szerzetesek Isten Országának jelei?
 Az általad ismert szerzetesi közösségek elzárkóznak-e az emberektől élve a maguk rejtett életét, vagy életüknek van kisugárzása környezetükre?
Meglátásod szerint, Főegyházmegyénkben milyen sürgető tennivalók vannak, melyeket magukra vállalhatnának a szerzetesek ?
Milyennek képzelnéd el a mai kor prófétáját? Ismersz-e ehhez hasonló szerzetest?