9 évközi vasárnap

Emlékszem, hogy az elsőáldozásra készülő gyerekek a hittanórán, vagy épp a szentmisén, nagy lelkesedéssel énekelték az éneket a bolond homokra épített, az okos sziklára épített. Aztán a következő években közülük többen elmaradoztak, felszívta őket a közömbösség. Ők, vagy a környezetük valahol szem elől tévesztették azt az életformát, amit az Úr Jézus felkínált önmagában.

Az Ó-szövetségben egy érdekes szokás alakult, ki ami a mai vasárnap első olvasmányán alapult. A negyvenéves pusztai vándorlás végén Mózes így szólt a néphez: ,,Véssétek szívetekbe, lelketekbe, szavaimat; kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek fejdíszként homlokotokon.” A vallásos zsidó, ezt szó szerint vette, és amikor imádkozott a fejére, és karjára imaszíjat kötött, a homlokához erősítette az Ó-szövetségi hitvallását: „Halld Izrael.”

Nyilván nem betű szerinti betartásra buzdít Mózes, hisz a folytatás arról szól, hogy Isten döntés elé állítja övéit: „Íme, áldást és átkot ajánlok fel ma nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek, s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.''

Az evangélium még közelebb hozza ennek az üzenetnek a mondanivalóját. Jézus miután befejezte a hegyi beszédét a hallgatók rajongása leírhatatlan volt. „Ember így még nem beszélt!” – hajtogatták lelkesen, hiszen boldognak nevezte azokat, akik nélkülöznek, a szegényeket, az üldözötteket, az éhezőket. Az emberek ujjongva ismételgették: „Uram! Uram!” Ő azonban fontosnak tartotta tisztázni: „nem elég azt mondani Uram, Uram. Csak az, megy be a mennyek országába, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi” Azért, hogy még jobban szemléltesse, Jézus nagyon élénk képben elmondja: „Az ostoba homokra épít” „Az okos sziklára” Ugyanis, semmiképp nem mindegy, hogy milyen alapokon nyugszik az életünk. Ez sokmindent meghatároz, és sokminden függ tőle.

Vannak, akik anyagi jólétre, egészégre, biztonságra alapoznak. Azonban ez nagyon ingatag, és hamis biztonságot szül. Kizárólag mulandó dologra alapozni, nem bölcs dolog. Az evangélium szavaival: „esztelen még az éjjel számon kérik” – kérhetik lelkedet.
Van, aki fontos emberi kapcsolataiban bízik, és ebből meríti önbecsülését is. Azonban mi történik akkor, hogyha már nem fűz össze az érdek, és magára marad az ilyen ember?
Önértékünket alapozhatjuk tehetségünkre, képességeinkre, elképzeléseinkre. Megszületik az önelégült értéktudat: "Sikeres vagyok, munkaképes vagyok, alkotó ember vagyok, tehát értékes vagyok..." Ez volt az önmaga erényességével hivalkodó farizeus értéktudata a templomban. Kártyavárként összeomlott, mivel az alapok gyengék voltak.
A keresztény élet sziklaalapja csak Krisztus lehet, csak rá érdemes alapozni. Őt kell követnünk, benne kell terveznünk. E köré, a keresztény értékrend köré kell szerveznünk személyes és közösségi életünket. Ebben a hozzáállásban az a tudat ad erőt, hogy Isten szeret, és a javunkat akarja. Ez annyira erős sziklaalap, hogy senki és semmi nem veheti el tőlünk.

Ez a mai evangélium örömteli üzenete.