Szeptember első szombat 2012

         Csíksomlyóra való helyezésemmel többen is megkérdezték, hogy  milyen terveim vannak itt ezen a szép Mária kegyhelyen. A kérdésre bennem az a válasz fogalmazódott meg, hogy azt tapasztalom nem nekem vannak terveim Somlyón, hanem Csíksomlyónak vannak tervei velem.

Úgy gondolom, hogy ez minden ide zarándokolóra érvényes, aki több-kevesebb időt tölt el itt a Szűzanya lábánál. Sokféle tervvel érkezűnk, sokféle szándék hoz ide bennünket. Van, akit a mindennapok súlya nyom, és kegyelmet kér, támaszt keres a Szűzanyánál. Más hálát ad, a meghallgatott imáért és további kegyelmekért esedezik. A közös bennünk, hogy a boldogságos Szűzanyát jöttünk köszönteni és tőle akarunk tanulni. Kérni akarjuk, hogy segítsen meglátnunk és felfedeznünk, hogy szent Fiának milyen terve van velünk ott ahol élünk.

A Szűzanya nyitott volt Isten hívására. Ezért az alkalmas időben ki tudta mondani „legyen nekem a te igéd szerint.”

         A mai szentmise olvasmánya is figyelmeztet: „ testvérek nézzétek ….. meghívásotokat….. Aki dicsekszik az Úrban dicsekedjék.”

A Szűzanya egyetlen dicsekvése szent Fia volt. Rá tekintett, érte élt. Bennünket is hozzá akar vezetni, hogy felfedezzük és értékeljük keresztény hivatásunkat.

         Ezt fordítja le a mindennapi élet szintjére az evangéliumi példabeszéd a talentumokról. Azok az evangéliumi szereplők részesültek dicséretben akik kamatoztatták a rájuk bízott ajándékokat. „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.”

Aki nem kamatoztatta azt amit kapott, az elmarasztalásban részesült.

Üdvösségünk történetének egén milyen szépen tündököl Mária, mert Istentől kapott hivatása gyümölcsöt termett.

Ma mi is őt kérjük, hogy ismerjük fel, értékeljük és kamatoztassuk azt amit Istentől kaptunk.

Van, aki többet kapott, más kevesebbet, de mindenképp annyit, hogy azzal másoknak is javára legyűnk.

Bárcsak mi is abban a dicséretben részesülnénk, mint az evangéliumi szolga: Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.”