8 évközi hét Kedd

Emberi vágy, hogy munkánk és törekvésünk eredményét rövidtávon és kézzelfogható módon is szeretnénk tapasztalni. Az apostoli közösség sem volt kivétel ebben. Miközben Jézus a követés feltételeiről beszélt, szent Péter, mintegy öntudatosan fogalmazva azt mondja: „Nézd mi mindent elhagytunk, és követtünk téged….”  És mintegy ott lóg a levegőben a nagy kérdés, és milyen jutalmat remélhetünk?

Azonban az Úr Jézus nem ígér rövid távú ajándékokat. Habár beszél arról, hogy az, aki követi őt, bár üldözések közepette, jutalmat remélhet már itt a földön, de legfőként az örök életben. Az tény, hogy Jézus nem hagy kétséget a felől, hogy ő többet ad, mint amit mi neki teszünk. Száz annyit ígér, de nem emberi elképzelés szerint, ugyanis: „Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból elsők.”

Páduai szent Antal nagyon szép példája annak, hogy az evangélium tanítása szerint az utolsó helyet választotta, mégis első lett és Isten megjutalmazta.

1221-ben Szent Ferenc vezetésével Assisiben káptalant tartott a ferences rend. Szent Antal is jelen volt ezen a káptalanon, de egészen a háttérben, ismeretlenül. Eredetileg Marokkóba akart indulni, de egy betegség megakadályozta ebben. A káptalanon mindenki megkapta a beosztást, őróla pedig teljesen megfeledkeztek. Végül egy észak olaszországi, tartományfőnök megszánta és elvitte egy remeteségbe. Egy jó ideig, itt élt teljes elvonultságban végezte a házi munkát, takarított, engedelmeskedett előjáróinak. Csupán egy véletlen esemény hozta felszínre, hogy milyen jól prédikál, és mennyire jól ismeri a szentírást. Ugyanis egy papszentelés alkalmával nem volt, aki prédikáljon, mert a szónok megbetegedett és Szent Antalnak kellett oda állni. Mindenki elámult a tehetséges szónokon és ettől kezdve sikeres népszónokká lett.

Nekünk is elsődleges feladatunk a buzgó kötelességteljesítés. Elsősorban az kellene, hogy foglalkoztasson, hogy mit kellene jobban és másként tennünk a keresztény életben. Nagyon biztató ebben a tekintetben az Ó-szövetségi olvasmányban a Sirák fiának bölcs tanácsa:

„Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik.”

Mennyire másabbak lennének a családjaink, közösségeink élete, hogyha abban versengenénk, hogy miként lehetnénk még jobban egymás szolgálatára.

Azt bízzuk Istenre, hogy milyen lelki adományokkal, milyen kegyelmekkel ajándékoz meg minket. Miközben szerény kötelesség-teljesítésben telik az életünk, biztosak lehetünk, hogy Isten meghallgatja a bizalommal elmondott imáinkat és teljesíti a hittel eléje terjesztett kéréseinket.