8 évközi hét Kedd

Emberi vágy, hogy munkánk és törekvésünk eredményét rövidtávon és kézzelfogható módon szeretnénk tapasztalni. Az apostoli közösség sem volt kivétel ebben. Miközben Jézus a követés feltételeiről beszélt, szent Péter, mintegy öntudatosan fogalmazva azt mondja: „Nézd mi mindent elhagytunk, és követtünk téged….”  És mintegy ott lóg a levegőben a nagy kérdés, és milyen jutalmat remélhetünk?

Azonban az Úr Jézus nem ígér rövid távú ajándékokat. Habár beszél arról, hogy az, aki követi őt, bár üldözések közepette, jutalmat remélhet már itt a földön, de legfőként az örök életben. Az tény, hogy Jézus nem hagy kétséget afelől, hogy ő többet ad, mint amit mi neki teszünk. Száz annyit ígér, de nem emberi elképzelés szerint, ugyanis: „Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból elsők.”

Szent Péter apostol az ő levelében szintén a vallásos élet követelményeiről szól, amikor így fogalmaz: „a titeket meghívó szent Istenhez méltóan magatok is váljatok szentté.”

A mai nap szentje Cantarbury szent Ágoston, az angolok megtérítője, ezt szintén kitűzött célnak tekintette.

Ágoston 596 tavaszán, tengeri úton indult Galliába társaival együtt. Mivel a vállalkozást túl veszélyesnek látták, a partraszállás után társai vissza akartak fordulni, s erről levelet is küldtek a pápának. Gergely pápa azonban nem engedett kérésüknek. Buzdította őket, hogy az egyszer már megkezdett vállalkozást ne adják föl, és megparancsolta nekik, hogy engedelmeskedjenek Ágostonnak, akit apátjukká tett. Mi is lett volna, hogyha az első nehézségek megtapasztalására feladták volna a térítő munkát?                   

Páduai szent Antal is a buzgó kötelesség telejésítés nagyon szép példáját nyújtja.

1221-ben Szent Ferenc vezetésével Assisiben káptalant tartott a ferences rend. Szent Antal is jelen volt ezen a káptalanon, de egészen a háttérben, ismeretlenül. Eredetileg Marokkóba akart indulni, de egy betegség megakadályozta ebben. A káptalanon mindenki megkapta a beosztást, őróla pedig teljesen megfeledkeztek. Végül egy észak olaszországi, tartományfőnök megszánta és elvitte egy remeteségbe. Egy jó ideig, itt élt teljes elvonultságban végezte a házi munkát, takarított, engedelmeskedett előjáróinak. Csupán egy véletlen esemény hozta felszínre, hogy milyen jól prédikál, és mennyire jól ismeri a szentírást.

Bennünket is elsősorban az kellene, hogy foglalkoztasson, hogy mit kellene jobban és másként tennünk a keresztény életben. Bízzuk Istenre, hogy ő milyen lelki adományokkal, milyen kegyelmekkel ajándékoz meg bennünket. Miközben szerény kötelesség-teljesítésben telik az életünk, biztosak lehetünk, hogy Isten meghallgatja a bizalommal elmondott imáinkat, teljesíti hittel eléje terjesztett kéréseinket.