Húsvét VII vasárnapja

Az élet sokkféle területe teszi próbára a hitünket, keresztény életünket. Ezek döbbentenek rá Jézus szavainak az igazságára: „Értük könyörgök.... én nem maradok tovább a világban. Ők azonban a világban maradnak.” Jézus főpapi imája, amelyet apostolaiért mondott és mindazokért, akik követni fogják őt két dologra hívják fel a figyelműnket.

1.     A keresztények ugyan úgy, mint bárki, ebben a világban élnek, tehát számolnunk kell ennek a világnak a sajátosságaival.

2.     Nem hagyatkozhatunk kizárólag az emberi erőfeszítésre, nyitottaknak kell lennünk Isten felülről jövő segítségére.

 Az apostoloknak sem jutott más sors, mint Jézusnak. Szent Péter levele tanúsítja: ”Szeretteim örvendezzetek, ha részt vehettek Krisztus szenvedésében... Boldogok vagytok, ha Krisztusért gyaláznak titeket.”

Ugyanakkor fontos volt számukra a Szentlélek eljövetele, amelyre imádkozva készültek: „Mindnyájan egy szívvel lélekkel imádkoztak,...Máriával, Jézus anyjával...”

Gyakran szélmalom harcnak tűnik az életünk. Látszólag folyamatos fejlődést, haladást tapasztalunk, viszont a valóság az, hogy komoly harc folyik minden területen, és ebben a küzdelemben a gyengébb alul marad. Nem nevezhető fejlődésnek, hogy a gazdasági helyzet nem kedvez a nagy családosoknak, és egyáltalán nem jelent eszményképet a családi élet. Nem keresztény értékek irányítják a környezetűnk életét.

Az is a tények közé tartozik, hogy nagy információ áradat bombáz naponta. Válogatás nélkül mindent el akarnak fogadtatni, mindent el akarnak hitetni bármilyen oldalról is érkezzék az információ. Egy ilyen világban az ember nehezen találja meg a helyét, és szerepét. A közösség fontossága és szerepe is sokak szemében kérdéssé lett, sőt a személyi értékeket sem sokra tartják. Egyedüli szempont a nyereségvágy, mindegy milyen áron. Viszont aligha lehet egyedüli és kizárólagos szempont az érvényesülés, a hasznosság, az önzés.

Hasonló dolgokat tapasztalva néha legszívesebben félrehúzódnánk, mert túl nehéznek találjuk a világgal szembeni küzdelműnket. Ezt semmiképp nem tehetjük, nagy szűkség van arra, hogy a vallásos meggyőződésünket bevigyük a mindennapi élet különféle területeire. A világban kell maradnunk. Olvasnunk kell az idők jeleiből, keresnünk kell azt, hogy miként tölthetjük be a legmegfelelőbben hivatásunkat, feladatunkat.

Mindezeket szem előtt tartva, nem feledkezhetünk meg arról, hogy végső soron Isten kezében van az életűnk ő irányítja a világ sorsát és néha a legváratlanabb időpontban valósul meg az, amit már oly régóta szerettünk volna. Pünkösd közeledtével kérjük mi is a Szentlelket, a Bölcsesség lelkét, hogy keresztény életűnk Isten akarata szerinti gyümölcsöket hozzon.