Húsvét VII. vasárnapja

A mai vasárnap evangéliumi részletében, bátorítóan hangzanak Jézus szavai, amelyeket az utolsó vacsorán a búcsú beszédében mondott: „Szent Atyám, nem csak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem.” Íme, Jézus nem csak a közvetlen tanítványi körére-, az apostolokra gondolt, hanem imádkozott mindazokért, akik az idők folyamán, bármikor Őhozzá csatlakoznak. Így rólunk is szó van. Jézus értünk is imádkozott az utolsó vacsorán. Szűkségünk is van erre az erősítésre, hisz így a mennybemenetel ünnepének közelségében még erősebb bennünk a kérdés, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy tanúságtevőbb keresztények legyünk és hogy a rosszal szemben jobban érvényre jusson a jó.  Keresztényként, mint bárki, ugyanúgy ebben a világban élünk, így számolnunk kell ennek a világnak a sajátosságaival. Azonban küzdelmeinkben nem hagyatkozhatunk kizárólag az emberi erőfeszítésre, nem lehetnek kizárólag földhöz tapadó, evilági céljaink.

Erről is szól Jézus főpapi imája:

„Atyám azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál.”  Jézus tehát felfele, az égiekre irányítja figyelműnket.

Törekvéseinket szemlélve olyan kettőséget észlelünk, amely végighúzódik az életünkön, és amelyben sokszor megbotlik az égi haza fele való törekvésünk.

Ki ne tapasztalná, hogy az élet számos területén komoly harc folyik, és ebben a küzdelemben a gyengébbnek bizonyuló gyakran alul marad.  

A gazdasági helyzet alakulása épp azokat sújtja leginkább, akik a legjobban ki vannak szolgáltatva: mint a nyugdíjasok, betegek.

A keresztény értékek egyre inkább háttérbe szorulnak, és a jó kevésbé érvényesül.

Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy sokak szemében a közösség fontossága és szerepe is kérdéssé lett, sőt a személyi értékeket sem sokra tartják.

A tények közé tartozik, hogy nagy információ áradat bombáz naponta. Válogatás nélkül mindent el akarnak fogadtatni, mindent el akarnak hitetni bármilyen oldalról is érkezzék az információ. Egy ilyen világban az ember nehezen találja meg a helyét, és szerepét. Néha túlságosan nehéznek találjuk a világgal-, a lehúzó erőkkel szembeni küzdelmünket, és legszívesebben félrehúzódnánk. Pedig ezt semmiképp nem tehetjük. Nagy szűkség van arra, hogy a vallásos meggyőződésünket, a keresztény értékeket bevigyük a mindennapi élet különféle területeire. Rajtunk is múlik a jó győzelme.

A világban kell maradnunk, de az ég felé tekintünk. Semmiképp nem feledkezhetünk meg, hogy végső soron Isten kezében van az életűnk, ő irányítja a világ sorsát és néha a legváratlanabb időpontban valósul meg az, amiért talán már régóta küzdünk, amit talán régóta kérünk imában.

Erősítsenek bennünket az imádkozó Jézus szavai:

„Én igaz Atyám… Megismertettem velük nevedet, és ez után is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.” Pünkösd közeledtével kérjük a Szentlelket a szeretet, és bölcsesség lelkét, hogy keresztény életűnk Isten akarata szerinti gyümölcsöket hozzon.