Húsvét VII. vasárnapja
Naponként az élet sokkféleképpen teszi próbára a hitünket, keresztény életünket. Ezek döbbentenek rá Jézus szavainak az igazságára, amelyet a mai evangéliumban hallottunk. Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott beszédéből olvastunk egy részletet, amely így fejeződött be: „Én nem maradok tovább a világba. Ők azonban a világban maradnak, én visszamegyek hozzád.”
Az Úr Jézus ezzel a mondattal fontos megállapítást. Ez a kijelentés egyrészt az Ő küldetésére vonatkozik, másrészt a követőiről beszél.
A Húsvéti eseményekkel Jézus küldetése befejeződött. Ezt a mennybemenetele ünnepélyesen le is zárta. Elvégezte a megváltás nagy művét, most a tanítványok ideje érkezett el, akiket feladattal bízott meg. „Ők ….. a világban maradnak, én visszamegyek hozzád.”
Az apostol, a tanítvány, a mindenkori keresztény a világban éli meg hivatását, itt tölti be küldetését. Ennek a tapasztalatáról ír szent Péter apostol a második olvasmányban: ”Szeretteim. Örvendezzetek, ha részt vehettek Krisztus szenvedésében... Boldogok vagytok, ha Krisztusért gyaláznak titeket, mert a dicsőség lelke: az Isten Lelke nyugszik rajtatok.”
Szent Péter ezzel rámutat, hogy mennyire fontos a Szentlélek eljövetele és működése a lelkekben. Jézus mennybemenetel után az apostolok visszatértek Jeruzsálembe és: „Mindnyájan egy szívvel lélekkel imádkoztak,...Máriával, Jézus anyjával...”
Ugyanabban az emeleti terembe gyűltek össze, ahol Jézussal megülték az utolsó vacsorát. Visszaemlékeztek Jézus szavaira, hogy itt könyörgött értük és Pünkösdkor itt részesültek a Szentlélek erejében és kegyelmében.
Mindez a mi keresztény életünknek is a példázata.
1. Mi keresztények ugyanúgy, ebben a világban élünk, mint bárki más. Tehát számolnunk kell ennek a világnak a sajátosságaival.
2. Bízhatunk abban a lelki segítségben, amelyet Jézus ígért meg.
Gyakran akár szélmalom harcnak is tűnhet az életünk.
A világ folyamatos fejlődést szeretne, de ez gyakran megtorpan és ebben a küzdelemben a gyengébb alul marad. Manapság egyre több a kiszolgáltatott ember, aki segítségre vár.
Nagy információ áradat bombáz naponta. Válogatás nélkül mindent el akarnak fogadtatni, mindent el akarnak hitetni. Egy ilyen világban az ember nehezen találja meg a helyét, és szerepét
Ilyen és hasonló dolgokat tapasztalva kiderül, hogy mennyire nehéz a világgal szembeni küzdelmünk. Pedig nagy szűkség van arra, hogy a vallásos meggyőződésünket bevigyük a mindennapi élet különféle területeire. A világban kell maradnunk. Olvasnunk kell az idők jeleiből. Keresnünk kell azt, hogy miként tölthetjük be a legmegfelelőbben hivatásunkat, feladatunkat.
Ezért vigasztaló, hogy Jézus értünk is imádkozott az utolsó vacsorán, hogy mi is megkaptuk a Szent Lelket. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy végső soron Isten kezében van az életűnk ő irányítja a világ sorsát és néha a legváratlanabb időpontban valósul meg az, amit már oly régóta szerettünk volna.
Pünkösd közeledtével kérjük mi is a Szentlelket, a Bölcsesség lelkét, hogy keresztény életűnk Isten akarata szerinti gyümölcsöket hozzon.