Húsvét V vasárnap

                                                                                                                      -  B -

A mai vasárnap olvasmányai a keresztény élet összefoglaló képét tárják elénk.

Az apostol cselekedetekből vett első olvasmány, szent Pál apostol példáján keresztül a Krisztushoz térés-, a megtérés fontosságát hangsúlyozza.

Szent Pál élete első szakaszában, emberi szempontok szerint elismert személyiség volt. Sikeresnek mondhatta magát, mert eredményesen harcolt a keresztények ellen. Úgy látszott, hogy jó úton jár, mindenki becsülte lendületéért, buzgólkodásáért. Az élete folyása, a kegyelem érintésére az eddigiekhez képest ellenkező fordulatot vett. Teljesen más értékrend szerint kezdett élni. Pedig a sok előítélet miatt még a Jeruzsálemi tanítványok sem akarták maguk közé fogadni. Csupán az segített, amikor mások bizonyították, hogy milyen bátran kiállt Jézus ügye mellett. Ő maga pedig Jézusra hivatkozik, akivel találkozott a damaszkuszi úton.

Megtérése előtt a maga erejéből akart valakivé válni. Kizárólag emberi eszközökkel küzdött, hogy elismerjék, hogy mások számára hasznos legyen. Azonban csak akkor lett igazán értékes emberré, amikor vállalta, hogy Krisztust követi, és kereszténnyé lesz. A megtérés fontos eleme a tanúságtétel, a Krisztussal való találkozás.

            Az evangélium már arról szól, hogy milyen az élete annak, aki Krisztusba oltódott.

Az Úr Jézus közérthető hasonlattal szól, amikor azt mondja: „ én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves.” Ahhoz, hogy a szőlő, termést hozzon, a szőlőtőn kell maradnia. Egyetlen szőlővessző, sem mondhatja, hogy ő elég önmagának, nincs szüksége a tőre, nincs szüksége, arra hogy műveljék, gondozzák. Önmagától, a tő nélkül soha nem fog termést hord. Még az sem elég, hogy a szőlőtőn van, mert ha száraz és gyümölcstelen lemetszik és elégetik.

Az életünk csak akkor lesz gyümölcsöző, hogyha Jézushoz kapcsolódunk, ha belőle táplálkozunk. Nem vonhatjuk ki magunkat az ő szelíd uralma alól. Ez a mi személyes közreműködésünket is feltételezi és kéri

            Szent János apostol, már a Krisztus-követés konkrét gyümölcseiről szól, amelyhez egy fontos figyelmeztetés is társul: „Ne szóval és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és igazsággal.”

A kereszténység ugyanis életforma, amit nem lehet mímelve élni. Ha valóban Krisztus tanítványainak valljuk magunkat annak az életünkre-, tevékenységünkre nézve húsbavágó következményei vannak.

- Ez megváltoztatja a családi életvitelt, mert itt Krisztus lesz a családfő. A keresztény család tanúságtevő kis Egyházzá válik, ahol a krisztusi szeretet az összetartó erő.

- A keresztény életnek hatással kell lennie a munkánkra, mert akkor már nem kizárólag a megélhetés a cél, hanem az hogy mások javára és hasznára is legyünk.

- Megváltoztatja az egymással szembeni magatartásunkat, mert nem legyőzendő ellenséget, hanem testvért kell látnunk egymásban.

Mindez naponkénti újrakezdést és erőfeszítést igényel. Csupán emberi erőre hagyatkozva nem is lennénk képesek erre. Ezért kínálja fel az Úr Jézus szőlőtőként az ő erejét, tápláló kegyelmi közelségét. Ezért nevezi a Mennyei Atyát szőlőművesnek, aki minden kis gyümölcsöt, minden apró eredményt ápol és gondoz bennünk, hogy minden gyümölcsünk maradandó és hasznos legyen mások számára és önmagunknak.