Húsvét 5 vas Á év

Egy megbójdúlt világot észlelünk magunk körül, gyakran bizonytalansággal találkozunk. Mindebből kifolyólag nagy szűkségét érezzük a bátorító, vigasztaló szónak. Az semmiképp nem mindegy, hogy ki vigasztal, és milyen szavakkal vigasztalnak bennünket. Jézus szájából nagyon hitelesnek és erőt adóan hangzanak a mai evangélium szavai: ,,Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek.” Jézus eredetileg mennybe menetele előtt az apostolokat biztatta ezekkel a szavakkal, de minden nyugtalankodó, bizonytalankodó ember egyformán címzettje ennek a vigasztalásnak. Ezek nem olcsó, tartalom nélküli szólamok, Jézus személye, egyénisége van mögötte, hisz maga mondja:

„Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!” Jézus hitet kér, azonban a hit ebben az esetben nem csupán valaminek, az igaznak tartása, hanem életforma, magatartás, elhivatottság. Ezt szintén Jézus szava erősíti meg bennünk: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem” – ahogyan szent Péter apostol mondja a szent leckében: „Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsôségét hirdessétek, aki a sötétségbôl meghívott benneteket az ô csodálatos világosságára.”

Ezen az alapon állva a II vatikáni zsinat így fogalmaz: „Minden munkánk, imádságunk, apostoli kezdeményezésünk, családi életünk, mindennapi munkánk és testi pihenésünk, ha lélekben visszük végbe, még az élet türelemmel viselt nehézségei is, Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozattá vállnak.”

Saját élet áldozatunkkal Jézus áldozatába kapcsolódunk bele. Jézus egészen adja nekünk magát az Oltári szentségben, mi sem elégedhetünk meg csupán fél megoldásokkal. Imáinkkal közbenjáró feladatot vállalhatunk felebarátainkért, a ránk bízottakért. Ugyanakkor öntudatos életünkkel közölhetjük Isten ajándékait az emberek felé. Fontos az igehirdetésben való részvételünk. A mi életünkben Isten igéje el kellene, hogy érje a megfelelő hatást. Nekünk kellene gyakorlatba ültetni azt. Hitünk szerinti életünkkel jellé kell lennünk a világban. Kell, hogy legyen mondanivalónk az emberek számára.  Szent Ferenc egyszer arra kérte egyik testvért, hogy menjenek el egyűt prédikálni. Miután végigjárták a várost, úgy tértek haza, hogy egy szót sem szóltak az emberekhez. A testvér megütközve kérdezte, „de hát atyám mikor fogunk prédikálni?” Amire szent Ferenc azt válaszolta, hogy „már prédikáltunk!” Életünk kell, hogy a leghatásosabb prédikáció legyen. Mindannyiunk feladata, hogy másokat is a hitre vezessünk, és a hitben megerősítsünk. Úgy ahogy az első keresztények tették: „az Isten igéje tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnôtt Jeruzsálemben.”

Mennyire tanúságtevő XVI Benedek pápa mostani apostoli útja az Amerikai Egyesült Államokban. A szentatya hatalma nem világi hatalom, mégis milyen nagy tisztelettel fogadta az amerikai elnök, és tömegek hallgatták a beszédét Washingtonban, New Yorkban. Az ENSZ-ben megtartott beszédének üzenete a világ minden népéhez szólt, amelyben kiemelten, hogy a béke utáni vágy, az igazságosság, a személy méltóságának tisztelete, az együttműködés és a humanitárius segélynyújtás az emberek jogos elvárása. Az emberi jogok közül a Szentatya leginkább a vallásszabadsághoz való jogot emelte ki mind egyéni, mind társadalmi szinten. Elképzelhetetlen, hogy a hívőknek meg kelljen fosztani magukat hitüktől ahhoz, hogy tevékeny állampolgárok lehessenek. „Soha senkinek ne kelljen megtagadnia Istent ahhoz, hogy jogait élvezhesse” Mindez a mai szentírási szakaszok üzenetét erősítik meg, azt a tényt, hogy Isten egy hitből fakadó, keresztény életre hív bennünket.  Ehhez kérve erőt, a zsoltárossal imádkozzuk: „kegyes szemed legyen rajtunk, te benned van bizodalmunk.”