Húsvét 5 hete Kedd

„ Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.” Az evangélium szerint Jézus békét hirdet, békét hagy tanítványaira. Viszont érdekes módon a szentleckében arról olvasunk, hogy a tanítványoknak békétlenségben van részük. Pál és Barnabás missziós körútján a hallgatóság lázadást szított és Pált félholtra kövezték. Azonban még ez sem tudta megtörni a buzgóságát, és hittel hirdette, hogy „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.” Assisi szent Ferencről is tudjuk, hogy ő a béke hírnöke volt. Halála előtt, nem nézte tétlenül a város vezetőjének és a püspöknek a viszályát, hanem kibékítette őket. Ekkor költötte a Naphimnuszban azt a szakaszt, hogy: 

„Áldjon, Uram téged minden ember,

                        ki szerelmedért másnak megbocsát.

                        És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.

Boldogok, kik tűrnek békességgel,

            Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.”

Szent Antal életrajzában is arról olvashatunk, hogy Észak-Olaszország, ahol prédikált, sok viszály és békétlenség színhelye volt. Igehirdetőként arra törekedett, hogy rávezesse az embereket arra, hogy a lelki békéjük érdekében fontos békében élniük Istennel és embertársaikkal. Így sok viszályt megszüntetett, házastársakat békített ki egymással, családi viszályokat simított el. Egyik ránk maradt prédikációjában ezt írja: „A lélek országa akkor fog állani, ha önmagában nincs megosztva, vagyis ha a lélek bennünk az úr és nem a test.” A béke megvalósulásának fontos követelménye ez, hogy a lélek legyen bennünk az Úr. Igaz, mi gyakran mások megváltoztatásával szeretnénk megtartani, vagy visszaszerezni a lelki békénket. Arra vágyunk, hogy mások minél hamarabb változzanak meg körülöttünk és így türelmetlenkedve könnyen túlzásba, esünk. Hány férj és feleség aggódik és bosszankodik, mert azt akarja, hogy házastársának végre ne legyen ez vagy az a hibája. A szülő, a nevelő szeretné, hogyha a gyerek gyorsan levetkőzné berögzült, rossz szokásait. Túlságosan gyors, túlságosan látványos változásokat szeretnénk. És hogyha ez nem következik be, akkor elveszítjük a lelki békénket. Pedig, ha Isten türelemmel van irántunk, és embertársaink iránt, akkor számunkra is fontos ez türelem. Isten türelemmel várja a megfelelő pillanatot arra, hogy változzunk. Mi legtöbbször Istennél is jobban szeretnék sietni. Pedig nagy szükségünk van arra, hogy a lélek uralkodjék bennünk.

Ez a türelem, a léleknek biztosított elsőbbség egy benső megtisztuláshoz vezet. Mi legtöbbször azt gondoljuk, hogy jót akarunk másnak, azonban gyakran előfordul, hogy csak a magunkat keressük. Lehet, hogy azért szeretnénk azt, hogy mások megváltozzanak, hogy nekünk legyen könnyebb. Így attól se riadunk vissza, hogy önző akaratunkat másokra ráerőltessük. Azonban, hogyha a türelem segítségével megőrizzük a lelki békénket, akkor világosabban fogjuk látni, azt hogy mi is a tennivalónk azt, hogy kinek is kell valójában változnia. És ami a legfontosabb megmarad az a lelki béke, ami nélkül nem tudnánk jól és helyesen imádkozni, azért hogy megvalósuljon az Úr Jézus szándéka bennünk és közöttünk: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.”