Évközi 5. vas B

            Nem mindenki társaságát keressük egyformán. Vannak rokonszenves emberek, akiknek a közelében jól érezzük magunkat, másokat pedig lehetőleg elkerülünk, mert ellenszenvesek.

Nyilvános tevékenysége folyamán Jézus nagyon közkedvelt személyiség volt, mert sokan felkeresték. A mai evangélium önzetlenségéről beszél – arról, hogy milyen hatással volt azokra, akik vele találkoztak.

Mintha egy napi programját hallottuk volna. Arról olvastunk, hogy mi mindent tett, de sokkal fontosabb az, hogy miként teszi.

Szent Péter házában Jézus nem nézte tétlenül, hogy beteg annak anyósa, mihelyt szóltak az érdekében, ő „odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.”

Akit Jézus meggyógyított, az nem szabadulhatott az ő személyének vonzó köréből.

Még akkor is tolongtak az ajtó előtt, amikor beesteledett. Mégis: ”hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott.” Megfeszítette programjában az imádságnak is helye volt. Ez az alap, amire épít. Amikor túlságosan igénybe vesznek, még jobban szükséges belülről töltekezni.

Jézus lelkületére vall, hogy idegenkedek a csodaváró tömegtől: ,Téged keres mindenki!'‘ De ô azt felelte: ,,Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, -- hiszen ezért jöttem.'' És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.”

Hányan, meg hányan keresték fel Jézust és találtak lelki megnyugvást nehézségeikben, bajaikban.

Isten nélkül értelmetlen küszködés az élet. Ezt már az Ó-szövetségi szenvedő Jób is megállapította: „Nemde küzdelem az ember sorsa a földön?” Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves éjszakák lettek fizetségem.”……gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.”

Valóban ilyen reménytelen az életünk, ilyen kilátástalan a valóság? Jóbbal ellentétben, Szent Pál minta egészen más lelkületről tanúskodna: „A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvösségre vezessek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.”

            Nekünk mi a feladatunk?

Először is a házunkba kell fogadnunk Jézust… Be kell engednünk az életünkbe.

Hogyha megtapasztaltuk gyógyító keze nyomát legyünk hálásak.

A tőle nyert lelki, fizikai erőnket állítsuk mások szolgálatába.

Nekünk nincs csodatevő hatalmunk, de lehetne csodával határos a bizalmunk, a hitünk, szeretetünk, gyakorlati keresztény életünk.

XXIII János pápa így biztat:

„Napjainkban úgy látszik egyetemes életszabállyá vált az önzés. Nekünk, keresztényeknek annál inkább kötelességünk, hogy megmutassuk a világnak, létezik még önzetlenség. Oly sok szenvedő, beteg, magányos ember vágyik segítségre. Ne kelljen hiába várniuk.”

Ettől függ életünk értelme, tartalmassága és boldogsága, mert keresztényként csak akkor leszek boldog, hogyha keresztény módon élek. Jézus nyilvános tevékenysége idején mindenkire hatással volt. Sokan meggyógyultak, mások kíváncsian csodát akartak látni. Bennünket mi vezet hozzá? A választól függ, hogy mit találok.