Nagyböjt 5. vasárnapja B
A mai vasárnapot a népi elnevezés "Feketevasárnapnak" nevezi, utalva arra, hogy ezen a vasárnapon a kereszteket és a képeket lefedik a templomban sötét lepellel. Ez a szokás még a középkorból ered, amikor a keresztek tulajdonképpen drágakövekkel kirakott ékszerek voltak, és a nagyhét közeledtével ezeket a világi hívságokat takarták el.
Assziszi szent Ferenc óta azonban elterjedt a fölfeszített Krisztus ábrázolása, úgy ahogy most már látjuk. Ez pedig visszatérést jelent az eredeti lelkülethez és szellemhez amelyről Jeremiás próféta még csak jövendölt az első olvasmányban
„Íme jönnek napok, amikor új szövetséget kötök Izrael házával... Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom.”
Azt, hogy miként is valósult meg ez az új szövetség a mai vasárnapon a zsidókhoz irt levél fogalmazza meg: „ Szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Műve befejeztével örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki. ”
Ennek aprópénzre váltásáról az evangélium szól, arról hogy milyen eszközökkel is valósult meg az evangélium, és hogyan lesz gyümölcsöző a mi életünkben!
Néhány kíváncsi görög, aki biztosan már hallott Jézusról látni szerették volna őt, ezért ismerőst kerestek. Fülöp apostollal korábbi kapcsolatban lehettek, mert őt kérték meg, hogy juttassa el őket Jézushoz. Az emberi bölcsességhez szokott fülük, biztosan elámult Jézus tanításának logikáján, amely felülmúlta az emberi gondolkodást: „ ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hal egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. ” Nem tudjuk, hogy azok a görögök mennyit érthettek ezekből a szavakból, de Jézusnak alkalmat adtak arra, hogy saját kereszthaláláról szóljon. Amit mondott nem csupán elhangzott szavak voltak, hanem egész személyét, létét érintették „ most megrendült a lelkem. Ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok. ” És elsősorban nem önmagáért mondotta ezeket, hanem hogy tanítson, bennünket is. „ Aki nekem szolgál engem kövesen, és ahol én vagyok ott lesz az én szolgám is. ”
Ennek a lelkületnek nagyon szép példája Antiochiai Szent Ignác Istennek a "búzája", szeretné, ha vértanúságában a vadállatok fogai ölnék meg. Érdemes vértanú lelkületét közelebbről is megismerni. Ehhez levelei nyújtanak segítséget, amelyeket akkor írt, amikor fogolyként hajón Rómába vitték. Amikor a hajó kikötött egy-egy kis-ázsiai kikötőben, a hívek meglátogatták őt. Ez adott alkalmat és lehetőséget a levelek megírására. A római híveknek írt levelében azt kéri tőlük, hogy semmit se tegyenek megszabadulásáért. "Soha többé nem lesz ilyen alkalmam Istenhez jutni. Milyen szép, hogy elhagyhatom a világot és Istenhez juthatok, hogy őbenne feltámadjak!" Leveleiben többször visszatérő gondolat, hogy életét, mint váltságdíjat és áldozatot adja övéiért "váltságdíj vagyok értetek", "engesztelő áldozat vagyok értetek", "lelkem áldozatul adja magát értetek".
E szavai világosan jelzik, hogy a Jézus Krisztussal közösségben hozott áldozatainkat, jócselekedeteinek felajánlhatjuk másokért. Ő kifejezetten a bűnökért engesztelésként ajánlja fel életáldozatát. Ezzel minket is arra biztat, hogy imádságainkat, áldozatainkat, önmegtagadásainkat, szenvedéseink türelmes elfogadását mi is ajánljuk fel engesztelésül bűneinkért, azokért akikért felelősek vagyunk. Ezekben a kis áldozatokban is mindig velünk lesz Jézus, hogy erőt adjon nekünk, és hogy áldozatunkat igazán érdemszerzővé tegye.
A nagyböjti idő most különösen emlékeztessen minket arra, hogy Szent Ferenc lelkületét, Antiochiai Szent Ignác magatartását kövessük a mindennapok kicsiny áldozataival, jócselekedeteivel!