5 évközi hét Kedd

Jézus megfeddi az írástudókat és farizeusokat, mert emberi törvények megtartásának ürügye alatt elhanyagolták az Istennek való engedelmességet. „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.” A szív a szentírás szóhasználatában az egész embert jelentette. Tehát csak külső, képmutató megnyilvánulás volt az írástudók és farizeusok vallásossága. Az igazi vallásosság alázattal kezdődik, amikor a lélek felismeri, hogy minden jó Istentől jön. A farizeusok vallásossága nem Istenre irányult, hanem inkább önmaguk felé fordult. Sokkal többre értékelték saját cselekedetüket és vélt jóságukat, mint az Istentől jövő irgalmas jóságot.

          Keddi napon Szent Antal példájára tekintünk, amely igaz vallásosságra tanít. Kétségtelenül elmondható róla, hogy ő az Isten és embertársa szolgálatára szentelte az életét. Az életrajzában olvashatjuk, hogy apostoli munkálkodását sosem kezdte meg anélkül, hogy arra buzgó imával el ne készült volna. Ha kevés szabadidővel rendelkezett is, szívesen fordította imádkozásra. Szívének alázatos egyszerűségével kezdte el az Istennel való társalgást, s vigasztalásban s kegyelmekben gazdagodva fejezte be. Könyörgött felebarátiért is, kérve számukra a bűnbánat kegyelmét s a bajokban megsegítést.

          A mai élet körülményei nem mindig kedveznek a vallásos életnek. Többlet erőfeszítésre van szűkség, hogy különféle, átlátszó ürügyekre hivatkozva ne hanyagoljuk el lelkünk dolgait. Arra lenne szűkségünk, hogy Isten vegye birtokba az életünket, szívünk szentélyét, hogy céljaink, terveink, cselekedeteink egybe essenek Isten szándékával. Nem lenne jó, ha űr, szakadék tátongana vallásos életünk és mindennapi cselekedetünk között.

          Forduljunk mi is bizalommal Istenhez, kérve azt is szent Antal közbenjárására, hogy meglássuk, hol kell életünket megjavítanunk, és legyen összhang a mindennapi életünk és vallásos életünk között, hogy ne csak ajkunkkal, hanem tetteinkkel is dicsőítsük Istent.

"Uram, Istenem, vedd el tőlem mindazt, ami akadály közted és köztem!
Uram, Istenem, add meg nekem mindazt, ami Hozzád vezet!”