Hivatások Világnapja

Húsvét negyedik vasárnapja a jó Pásztor vasárnapja. Ma papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Az Egyház 48. alkalommal rendezi meg ezt a napot. Ebben az évben az ima nap témáját XVI Benedek pápa így fogalmazta meg: „Bátorítsuk a hivatásokat a helyi egyházban!... Válasz ez a Jó Pásztor hívására, aki „amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok”, és azt mondta: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz” (Mt 9,36–38).”

XVI Benedek pápa arra is rámutat, hogy: „A papi szolgálatra és az Istennek szentelt életre szóló meghívás elsősorban az élő Istennel való szüntelen kapcsolat gyümölcse, valamint annak a kitartó imának az eredménye, amely az „aratás Urához” száll fel a plébániai közösségekben, a keresztény családokban, a hivatásokért imádkozó csoportokban. Különösen napjainkban, amikor az Úr hangját látszólag elfojtják „más hangok”, és túl nehéznek tűnik teljes önátadással követni őt, minden keresztény közösségnek és minden hívőnek tudatosan fel kellene vállalnia a hivatásgondozás ügyét.

Ez nagyon szépen összecseng a ma evangéliumban elhangzó Jézusi tanítással, amikor önmagáról azt mondja, hogy: „Nevűkön szólítja juhait….. és a juhok követik, mert ismerik hangját.”  Jó lenne, hogyha megvalósulna, az is, amit Jézus ehhez hozzáfűz: „Az idegent nem követik, sőt elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismeri.”

A hivatások gondozásáért felelős személyeknek abban kell leginkább segíteniük, hogy a tiszta hang eljusson, azokhoz, akiket meghív. Ugyanakkor ezt a tiszta hangot felismerjék és megmaradjon azokban, akiket megszólított.

Éppen ezért a pápa, külön szól a papokhoz, családokhoz, hitoktatókhoz, a lelkipásztorkodásban dolgozó munkatársakhoz és megfogalmazza, hogy miként valósulhat meg a hivatásgondozás.

„Különösképpen azokhoz fordulok, akik saját maguk is tudnak tenni a hivatásgondozásért: a papokhoz, a családokhoz, a hitoktatókhoz, a munkatársakhoz.

A papoktól kérem, hogy tegyenek tanúságot a püspökkel és a paptestvérekkel való egységről, hogy ez által biztosítsák az éltető talajt az új, sarjadó papi hivatásoknak.

A családokban „a hit, a szeretet és az irgalom lelkülete legyen” , segítsék gyermekeiket, hogy nagylelkűen fogadják be a papságra és a szerzetesi életre szóló meghívást.

A hitoktatók és a katolikus egyesületek, illetve lelkiségi mozgalmak vezetői, nevelői küldetésük biztos tudatában, próbálják „úgy táplálni a rájuk bízott tizenéveseket, hogy fel tudják ismerni az isteni hivatást és örömmel kövessék azt”.

A pápa ezekkel a gondolatokkal fejezi be a hivatások vasárnapjára irt üzenetét:

A hivatásgondozásra való képesség a helyi egyház vitalitásának jellegzetes megnyilvánulása. Kérjük bizalommal és kitartóan Szűz Mária segítségét, hogy az ő példája nyomán, ahogy befogadta az üdvösség isteni tervét, valamint hatékony közbenjárására minden közösségben elterjedhessen a készség, hogy „igent” mondjunk az Úrnak, aki mindig hív új munkásokat aratásába.