Évközi 4. vasárnap B év

Minden fontos tevékenység elkezdése magára vonja a közvélemény figyelmét. Az emberek elkezdik találgatni, hogy mire lehet számítani. Rokonszenvezők szurkolnak, hogy jól sikerüljön, gáncsoskodók sötéten festik meg a jövőt. Máté evangélista Jézus nyilvános tevékenységének kezdetéről ad hírt – amely magában hordja az elkövetkezendő három év főbb vonásait.

            - Jézus tanítói hatalma.

„Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított.” – Ez még nem is lenne rendkívüli, hisz minden felnőtt férfinak joga volt a zsinagógában felolvasni és tanítani. Sőt a vendégnek ehhez előjoga volt. Azonban: „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította ôket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” Jézus saját isteni tekintélyére alapozva tanít, nem kellett korábbi tanítókra hivatkoznia. Gyógyító hatalma van a tisztátalan lelkek felett.

A tisztátalan léleknek is el kellett ismernie, Jézus hatalmát, amikor megvallotta, hogy Jézus „az Isten szentje” Szavait, tanítását tettekkel támasztotta alá.

„A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: ,,Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?”  A tisztátalan lélek provokálta: ,,Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?” Jézus bebizonyította, hogy igen is van közük egymáshoz. „Jézus ráparancsolt: ,,Hallgass el, és menj ki belôle!''

„Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: ,,Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!''

            Jézus tanításának újdonsága ámulatba ejtette az embereket. Új volt a nyolc boldogságról szóló tanítás, a fő parancs, az evangéliumi tanácsok, a gyönyörű példabeszédek tartalmas mondanivalója. Mind- mind az újdonság meglepő erejével hatott a hallgatóságra és csodálatot váltott ki. Voltak, akik a csodálkozáson túl megrendülve hallgatták mindezt, mert a szívűket megérintette a tanítás igazsága. Azonban sokkal kevesebben voltak olyanok, akik megértették a tanítást, magukra alkalmazták és tettekre is váltották.

Jézus tanításának az újdonsága nem szűnt meg, mindig időszerű, minden korhoz, minden emberhez van ösztönző üzenete. Gyakran vált ki ma is csodálkozást a tanítás mélysége, de az is előfordulhat, hogy már nagyon megszoktuk, mintegy megszelídítettük az evangélium üzenetét. Pedig sosem kérdezhetjük cinikusan azt, hogy mi közünk egymáshoz? Jézus tanítói hatalmával be akar lépni életünk „zsinagógájába”, hogy felszítsa bennünk tanításának erejét és újdonságát. Nem elég csodálkoznunk, még a megrendülés sem elég. Mindannyiunk feladata megtalálni a neki szóló személyes üzenetet.

Nagyon fontos, hogy keresztény életünk nyitott legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, és, hogy megrendítsen annak frissessége és ereje. Az Úr Jézus pártfogásába vesz bennünket, és arra hív, hogy vele együtt küzdjünk a jó érdekében. Az Ő kegyelmének átformáló ereje bennünk-, és rajtunk keresztül is ki akarja fejteni hatását. Ez a mi lehetőségünk és egyben feladatunk.